Imádom a fülbevalókat. Azt hiszem, néhány éve kezdődött, amikor rövidre vágattam a hajamat. Éreztem, hogy kell valami, ami felöltözteti az arcomat. Azóta a hajam már megnőtt, de a fülbevaló szeretet megmaradt. Sokat én vettem magamnak, de ajándékba is kaptam bőven. Aranyat rég nem hordok már, csak bizsukat. Valahogy sokkal szabadabbnak érzem őket. Lehet váltogatni a színeket, méreteket és formákat. Tizennyolc évig egy (természetesen szüleimtől kapott) aranyfülbevalót hordtam, de utána kitárult a világ. ;-) Éjszakára mindig kiveszem, viszont az utcára sosem megyek ki nélküle. Olyan ez nekem, mint másnak a smink. De mióta anya (is) lettem, szegény fülem üresen áll. Mivel a nagy, lógós, látványos darabok a kedvenceim, ezért sajnos nem túl praktikus viselet itthonra kisbabával (bár Zigibébi még nincs a mindent megfog és kitép korszakában:).

Megfogadtam, hogy nem leszek "elnyűtt, macinacis anyuka". Ez részben sikerül, mert a terhesség alatt felszedett 23 kilóból már csak 4 ékeskedik rajtam, és amit ki tudok hozni a hétköznapokból,azt megteszem ("szeximacinacis anyuka"). Mégis mikor belenézek a tükörbe, kicsit megkopottnak érzem most magam. Az arcbőrömet megviselte a sok hormoningadozás (kozmetikusról pedig csak álmodozik az ember ilyenkor), a leginkább praktikusan összefogott hajam egy csapásra elkezdett őszülni (érdekes), szemem alatt karikák, és fáradtnak is érzem magam. De nem panaszkodni akarok, csak elmesélni, hogy ez a lehangoltság mégis valami újnak a kezdete. Amikor kinyitom a szekrényemet, már nem ismerősek a ruhadarabok benne. Az elmúlt fél évben hordott kismama ruhák már a múlté, a korábbiakat pedig valahogy nem akarom felvenni. Úgy érzem, nem az én stílusom. Így van ez a fülbevalókkal is. KELL egy új fülbevaló. Egy teljesen új. Ma reggel azzal a gondolattal ébredtem, hogy megkérem egy ékszerkészítő barátnőmet, hogy csináljon nekem egy teljesen egyedit. Az elképzeléseim megfogalmazása közben rájöttem, milyen is a számomra tökéletes fülbevaló. A lényeg, hogy van jelenléte. Érzem, hogy ott van. Nem túl könnyű, de nem is túl nehéz. Simogatja a nyakamat. Ahogy mozgok, hangot ad. Kicsit összerezzen, zizeg, kellemesen megnyugtat. Kíváncsian várom a végeredményt.